novrun

futáson innen és túl

Az a bizonyos három "T" - türelem, tudatosság, tanulság

Ne aggódj, a cím mögötti tartalom fogyasztható formában közelíti meg azt a három elemet, amely folyamatosan ott kapaszkodik a futómezbe, futócipőbe, vagy éppen az agyad valamelyik kiszámíthatatlan szegletében pihen. Igen, most a(z) (általában) hajszálvékony türelemről, a (néha) önmagából kiforduló tudatosságról, és persze a (többször) szélnek eresztett lufiként viselkedő tanulságról lesz szó.

Emlékszem az első elfutott kilométeremre. Dehogy, csak hajlítok, nem emlékszem rá, hiszen utána még követte legalább 50-60 elfutott első kilométer. Ugye, az idő mindent megszépít alapon, már azok a pillanatok az agyam egy-egy megfelelő polcain pihennek a többi felcímkézett tartalom mellett: az első kikötődött cipőfűzős "majdnemzakó", az első fel nem mért terepviszony, az első "minek melegítsek be?", és még sorolhatnám. Polcok, míg a szem ellát.

Türelem, a futó, és egyébként nem csak a futó legfontosabb eszköze

Kezdő futóként, jó esetben, van némi elképzelésed arról, mit szeretnél elérni: feldobnád a munkanapjaidat egy kis testmozgással, leadnál pár kilót, szeretnéd megismerni a határaidat, vagy éppen vágysz egy félmaraton teljesítésére. Bármi is legyen a cél, a kivitelezéséhez szükséged lesz önmagad legjobb verziójára azokban a pillanatokban is, amikor a "mi baj lehet, ha...?" típusú kérdések felmerülnek, és a legjobb opciót kell választanod. Persze ez akkor is igaz, ha nem kezdőként teszed a lábaidba számolatlanul a kilométereket.

futas16.jpg(Vasárnap, futónap, eső - két lehetőség van: meghátrálsz, vagy alkalmazkodsz a körülményekhez. Nagy szavak, blablabla, tudom. De lásd be, önmagad legjobb verziója tudja, hogy mit kellene tenned.)

Azonnal akarni lehet, csak nem érdemes - olyan ez, mint a mag, amit locsolni kell. Ha elmarad, a folyamat ugyan zajlik, csak a kimenetel tér majd el a várttól: a türelem gyakorlása tudatos jelenlétet és gondolkodást igényel, ami fejleszthető. Mielőtt úgy érzed, feladnád, bármi is legyen az, tarts ki 5 másodpercig még. Aztán még 10-ig, 20-ig, és a végén az odafigyelésből megszokás válik, a megszokás pedig rendszert teremt. Hogy mi a valódi türelem? Nem lehet általánosítani, viszont, ha futó vagy, ha nem, én úgy fogalmaznék, hogy a türelem a körülmények és a pillanat tisztelete, a különbség elfogadásának gyakorlata. 

Tudatosság, avagy egyik láb a másik után

Ha tudatosság, akkor nem lehet megkerülni az önmagunkba és a célba vetett hit fontosságát. Ha van előtted egy kép, legyen az az egy nap, egy hónap, egy év múlva elképzelt önmagad, vagy maga a cél, amint egy befutóérmet tartasz, vagy bármi más, máris beljebb vagy. Járj nyitott szemmel, tanulj sokat, és még többet, hiszen már a legtöbb információ egy karnyújtásnyira van tőled - tele az internet futással, életmóddal kapcsolatos cikkekkel, edzéstervekkel, tanácsokkal, amelyeket bizony mindig magadra kell majd formálnod. Itt lépsz be te a képbe.

futas17.jpg(Hibázhatsz, de tanulj belőle. Ahány esőcsepp, annyi lehetőség, szinte végtelen - tudd, hogy mit akarsz, és egy idő után minden a kezed alá játszik.)

Egyáltalán nem kell mindig jól sikerülnie annak, amit csinálsz. Ember vagy, hibázhatsz, így tapasztalsz és fejlődsz. Sőt, a hibákra szükséged is van: tudod, elfutott első kilométerek, rosszul választott futózokni, esőnapok, vagy tudom is én. A lényeg, hogy tarts ki, légy tudatos, tudd, hogy mit akarsz. Ha nem tudod teljesen, az sem baj, de legyen rövid-közép-és hosszú távú terved, és tudj elkanyarodni, megállni, alakítani, ha szükséges. Tudod hány edzéstervet szakítottam félbe, vagy alakítottam át? Eleget. Mennyit fogok még tanulni? Soha nem eleget.

Tanulság, avagy tanulni, tanulni, tanulni

Ha szakad az eső, és neked futónapod lenne, választhatsz: maradsz otthon, vagy mész. Persze, az első könnyebb. Sokáig én is így voltam. Aztán nyilván rájöttem, magammal tolok ki, ha a "mi baj lehet,ha...?" hozzáállást veszem elő, és ellopom magamtól a fejlődés lehetőségét, amibe egyébként kézzel-lábbal kapaszkodom. Vettem egy esőkabátot futáshoz, aláöltözetet, sapkát, és ennyi. Akár terembe is mehettem volna , futópadra. Persze, a tanulság a példákból, eseményekből, cselekvésekből levont következtetés nem hordozna magában értelmet, ha nem próbálnám ismeretté formálni a benne rejlő tartalmat.

futas11.jpg(Ezen a versenyen szerintem csak én viseltem teljesen fekete cuccot - megbántam? Nem, lenyomtam a távot. Tanultam belőle? Persze, már mindig van nálam rövid és fehér szett is. Alap, de minden egy első lépéssel kezdődik.)

Fogadj meg egy tanácsot: türelemmel légy magad iránt, hiszen Róma sem egy nap alatt épült fel ugyebár, légy tudatos, mert azon a bizonyos útvonalon vannak ám kikerülhetetlen állomások és mérföldkövek, és persze tanulj rengeteget. Magadról, a környezetedről, a benne elfoglalt helyedről, a tevékenységről, amit végzel, és ne szégyellj kérdezni, hibázni, megélni a pillanatot. Ha csinálod, csináld rendesen. Ha akarod, márpedig akarod, tegyél bele minden tőled telhetőt. Ha ez az aznap arra volt elég, hogy belásd, életed legrosszabb futása volt, akkor azért. Abból is tanultál - dicsér meg magad. Címkézd fel, tanulj belőle, lépj tovább, hasznosítsd az ismereteidet, légy erős. Tudom, túl általános. De egy próbát megér - csak ne add fel. Azt a legkönnyebb, és te tudom, hogy erős vagy.

A bejegyzés trackback címe:

https://novrun.blog.hu/api/trackback/id/tr9414792170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

novrun

Élményekről, apró szeletekben, ahová éppen esik a fókusz. Futás, önismeret, életmód, és minden, ami mögötte van. Instagramon erre keress: novrun. Bármi más: novrunlife@gmail.com

süti beállítások módosítása